Adolf Hitler (Braunau am Inn, 1889. április 20. – Berlin, 1945. április 30.) osztrák születésű német politikus, a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (németül Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei vagy röviden NSDAP) vezetője, kancellár 1933-tól és Führer (vezér) elnevezéssel diktátor 1934-től haláláig.
1923-ban az úgynevezett sörpuccs során megpróbálta megdönteni a weimari köztársaságot, de ideiglenesen kudarcot vallott. A börtönben megírta a Mein Kampfot, amelyben összefoglalta világnézetét, a nácizmus ideológiáját, antiszemita fajelméletét, világuralmi törekvéseit és kommunistaellenességét. Szabadulása után ezeken az ideológiai alapokon építette újjá a pártját. Nagy szónoki tehetségével, a versailles-i békeszerződés igazságtalanságainak támadásával, zsidóellenes demagógiával igyekezett népszerűséget szerezni, de csak az 1929–33-as nagy gazdasági világválság nyomán sikerült hatalomra jutnia.
Kormányra kerülve felszámolta a weimari köztársaság intézményrendszerét, a jogállamiságot, a német állam föderális jellegét, az ellenzéket és a munkásmozgalmat egyaránt. Létrehozta a közkeletűen „Harmadik Birodalomnak” nevezett új német államot, ami szándékai szerint ezer évre a világ vezető hatalma lett volna. Ellenfeleit megsemmisítő táborokba záratta, kínoztatta és meggyilkoltatta. Külpolitikájában nem elégedett meg a versailles-i békerendszer felszámolásával, hanem a gyakorlatban is meg akarta valósítani világuralmi elképzeléseit, és különösen az akkori Szovjetunió európai területeinek bekebelezésével „életteret” (Lebensraum) akart biztosítani a „germán fajnak”. Ezért kirobbantotta a második világháborút, antiszemita céljai elérése érdekében pedig elindította a holokausztot.
Hatalmának csúcspontján hadserege ellenőrzése alatt tartotta az európai kontinens nagy részét. A szövetséges hatalmak túlnyomó erejével szemben azonban már csak idő kérdése volt a bukása. A második világháború végén, a szovjet Vörös Hadsereg által körbevett berlini föld alatti bunkerében öngyilkos lett.
Hitler személyes bukása teljes volt, céljaiban pedig nagy részt kudarcot vallott. A minden németet egyesítő nagynémet birodalom helyett országa elveszítette keleti területeit, a Kelet-Európában elszórtan évszázadok óta élő német népcsoportokat a háború után elűzték lakóhelyükről. A marxizmus és a kommunizmus felszámolása helyett vesztes háborújával hozzájárult ahhoz, hogy a Szovjetunió és a kommunizmus negyven évre befolyása alá vonta Kelet-Közép-Európát. A zsidóság teljes és végleges megsemmisítése a holokauszt borzalmai ellenére nem sikerült, és Hitler bukása után pár évvel létrejött Izrael állam. A német világuralom, a világpolitikai vezető szerep helyett a két részre szakadt Németország fél évszázadon át alárendelt szerepet játszott a nemzetközi politikában